Ha azokra gondolunk, akik fizikai testben nincsenek már velünk, esetleg felidézzük az emlékeinket. Vajon kellemesek-e az emlékek?
Ha kellemesek, akkor gondolatban akár megköszönhetjük, hogy azt az életszakaszunkat a másik jelenlétében tölthettünk, megköszönhetjük mindazt, amit a másiktól kaptunk, és mindazt, amit a másiknak adhattunk.
Ha vannak köztük nem kellemesek is, akár megnézhetjük, hogy esetleg meg tudunk-e bocsátani annak, aki elment. Van-e olyan, ami miatt akár nekünk is jól esne bocsánatot kérni? Magunknak vajon meg tudunk-e bocsátani? …És könnyebb lesz a szívünk.
Ha pedig még friss az élmény és fáj, engedjük meg a szívünknek, hogy kettészakadjon, hogy aztán újra begyógyulhasson.
A halál valójában a transzformációról szól. A lélek átkerül egy másik létsíkba.
A HALÁL VALÓJÁBAN A TRANSZFORMÁCIÓRÓL SZÓL. A LÉLEK ÁTKERÜL EGY MÁSIK LÉTSÍKBA.
Még életünk során is számos transzformáción mehetünk keresztül. Vagy azért, mert az élet rákényszerít, vagy azért, mert önként vállaljuk.
Vajon nekünk van-e olyan tulajdonságunk, szokásunk, viselkedésünk, amitől önként meg tudunk válni? Esetleg régóta hurcolt harag, neheztelés, amit legalább a szívünkben jó lenne elrendezni?
Ez most jó időszak arra, hogy saját magunkat is áttranszformáljuk.
A fák lehullajtják az elsárgult leveleiket, hogy tavasszal új rügyeket hajthassanak.
a kép forrása: The Spacious Tarot