A társfüggőség (kodependencia) többünket érinthet, mint azt gondolnánk. Azt érezhetjük, hogy mi csak segítőkészek vagyunk és képesek vagyunk áldozatot vállalni a másikért, ugyanakkor ez az érzelmi-tudati állapot és viselkedés ugyan hozhat magával pillanatnyi örömöt és kielégülést, hosszútávon mégsem hozza el számunkra a felszabadult boldogságot.
Mint minden függő, a társfüggő is valamiféle belső hiányt szeretne pótolni a függősége tárgyával. Ez a belső hiány leggyakrabban szeretethiány, önbizalomhiány, az elismerés hiánya, a saját fontosságának hiánya vagy az elfogadás hiánya.
Ezek az alapvető érzelmi szükségletek olyan erővel szeretnének beteljesülni, hogy a társfüggő sokszor képes önmagával is szembe menni azért, hogy ezeket a másiktól vagy a másikon keresztül megkaphassa. Ezt persze nem szándékosan teszi. Ezeknek az öntudatlan mintáknak nagyon erős kényszerítő ereje van. Ezt a kényszerítő erőt az elménk gyakran szeretetnek álcázza, úgy érezhetjük, hogy szeretetből tesszük, amiket teszünk, ezért is nehéz ezt a működést felismerni és szembenézni vele.
a kép forrása: Osho Zen Tarot
A JÓ HÍR AZ, HOGY A TÁRSFÜGGŐSÉGBŐL KI LEHET SZABADULNI. MIVEL EZEK ÖNTUDATLANUL ÉS AUTOMATIKUSAN MŰKÖDŐ MINTÁK, AMINT TUDATOSSÁ VÁLUNK FELŐLÜK, KÉPESEK LESZÜNK IRÁNYÍTANI AZ ADDIG ÖNTUDATLAN MŰKÖDÉSÜNKET.
Talán ez a legnehezebb része: az önmagunkkal való szembenézés néha nagyon fájdalmas tud lenni. De ha valaki ezt megteszi önmagáért (és a környezetéért), az már fél siker. Önismereti és energetikai munkával ezek az öntudatlan minták feloldhatók. Helyükre pedig tiszta és függésmentes szereteten alapuló kapcsolatok érkeznek.
Összegyűjtöttem néhány példát a társfüggő gondolkodásmódra és arra is, hogy helyette mi az egészséges.
| Társfüggő gondolkodásmód | Egészséges gondolkodásmód |
|---|---|
| Attól félek, hogy ha a másiknak nemet mondok, megharagszik rám vagy elhagy. | Rendben van, ha valamire - úgy érzem – nemet kell mondanom. |
| Addig, amíg a másik nem boldog, addig én sem lehetek az. | Törődők a másikkal, de attól még, hogy ő feldúlt, én lehetek boldog. |
| Az én felelősségem, hogy megoldódjon egy helyzet. | Elfogadom, hogy nem tudok mindent helyrehozni és mindenkinek segíteni. |
| Rajtam múlik, hogy a társamnak jó hangulata legyen. | Mindenki a saját érzelmeiért a felelős, én is a sajátjaimért, és a társam is a sajátjaiért. |
| Szükségem van arra, hogy a társam pozitívan igazoljon vissza. | Az önértékelésem nem függ mások megerősítésétől. |
| Bűntudatom van, ha magamra időt, energiát, pénzt fordítok. | Természetes, hogy vannak szükségleteim, amelyek kielégítése szükséges ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan tudjak működni. |
| Ha a társam bántóan viselkedik velem, arra biztos jó oka van. | Nem tűröm el bántást, azoktól sem, akik a legközelebb állnak hozzám. |
| Szorongok, amikor egy helyzetet nem tudok kontrollálni. | Bármi is történjék, meg fogok küzdeni a helyzettel. |
| A társam miatt/nélkül nem lehetek boldog. | Mindenki a maga boldogságáért felelős. |
| Minden helyzetnek van egy „helyes” megoldása. | Az én megoldásom nem az egyetlen megoldás. |
| Ha én nem segítek, a másik szörnyű helyzetbe kerül. | Elfogadom, hogy mindenki saját maga felelős a döntéseiért és a tetteiért. |
| Minden az én hibám. | Felelősséget vállalok a gondolataimért, érzelmeimért és tetteimért és hagyom, hogy a másik is megtegye ugyanezt a sajátjaival. |
| Ha nem ellenőrzöm a társamat, még a végén irányíthatatlanná válnak a dolgok. | Tiszteletben tartom a másik szabad döntéseit, mint ahogy nekem is megvan a jogom a saját szabad döntéseimhez. |
| Olyanná alakítom a másikat, amilyenné szerintem válnia kellene. | Mindenki szuverén egyéniség, aki maga dönt, hogy változtat-e vagy sem. |