Bármilyen furcsának is tűnik, de az anyai gondoskodás egy maszkulin jellegű megnyilvánulás. Hiszen az anyai gondoskodás estében a gyermeké a feminin, a jin, a befogadó szerep; ott az anya a maszkulin, a jang, a kiáradó, hiszen tőle áramlik az energia a gyermeke felé.
Az anyai LÉT (a pillanatban megélt időtlenség, az érzelmek áramlása, a kapcsolódás öröme, a gyermek csodájának öröme), az feminin megnyilvánulás.
Az anyai GONDOSKODÁS (a gyermek nevelése, terelése, szükségleteinek ellátása, a keretek tartása, fejlődésének segítése), az a polaritás szempontjából maszkulin megnyilvánulás, hiszen a tettekről szól.
Tehát amikor a társunk felett(!) elkezdünk anyáskodni (megcsinálunk helyette dolgokat, nevelgetjük-terelgetjük), akkor magunkra vesszük a maszkulin szerepet, ezáltal a társunkat gyerek – vagyis a polaritás szempontjából feminin – szerepbe kényszerítjük.
A vonzalom annál erősebb a két fél között – a mágnesességhez hasonlóan – minél inkább ellentétes pólust képviselnek (feminin – maszkulin).
TEHÁT, HA SZERETNÉNK A VONZALMAT FENNTARTANI, NŐKÉNT AZ EGÉSZSÉGES FEMININ MEGNYILVÁNULÁST RÉSZESÍTSÜK ELŐNYBEN AZ EGYMÁSHOZ VALÓ KAPCSOLÓDÁSBAN, ÍGY TERET ENGEDVE A FÉRFI MASZKULIN ENERGIÁJÁNAK, CSELEKVŐ EREJÉNEK A MEGNYILVÁNULÁSÁRA.
Egy egészséges maszkulin energiával rendelkező férfi nem viseli sokáig az anyáskodást – pontosan azért, mert érzi, hogy ezáltal az ő maszkulin energiája háttérbe szorul és nem érzi jól magát.
